Környezetvédelem

KÖRNYEZETVÉDELEM

Az autópálya építések tervezése és építése során a szakemberek különös figyelmet fordítottak és fordítanak a környezet védelmére. A nyomvonalak és létesítmények helyének meghatározása során a beruházó Nemzeti Infrastuktúra Fejlesztő Zrt. és a tervező szoros együttműködésben van az illetékes környezetvédelmi hatóságokkal. A környezeti szempontból érzékeny területeken természetvédelmi állapotfelmérés, környezeti hatásvizsgálat alapján kerülnek megtervezésre a környezet- és természetvédelmi létesítmények és kerülnek végrehajtásra a természetvédelmi intézkedések.

A lakott területek zaj és légszennyezéstől való megóvása érdekében zajvédő falak és telepített növényzet védik a lakosságot a forgalom okozta káros hatásoktól.

Az alábbiakban példaként az M3 autópálya Füzesabony és Polgár közötti, valamint az M30 autópálya 0+000 és 5+500 km szelvények közötti szakaszán megvalósított beruházás a tervezés és kivitelezés során történt, a környezet védelmére irányuló intézkedéseket mutatjuk be.

Az autópálya környezetében részletes felmérés készült a ritka és védett madárállományról és az építés által veszélyeztetett élőhelyekről. Intézkedési Terv alapján műfészkek, madárvédő odúk kihelyezésére, védett ürgeállományok áttelepítésére, növények mentésére, áttelepítésére, szaporítására került sor.

1999. őszén Mezőkeresztes környékén 36 db, 2000. év tavaszán Mezőkeresztes–Mezőnagymihály közötti területen 53 db, Szentistván környékén 36 db ürgét fogtak be és telepítettek át a nyomvonaltól távol eső új élőhelyre. A növénymentési munkálatok között kell megemlíteni, hogy a tiszaparti margitvirág 2000, a nyári tőzike 9100, a réti iszalag 600, a debreceni torma 20 db-os állományát ültették át. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága által kijelölt területre 600 tő réti iszalag; 600 tő kisfészkű aszat; és 350 tő tiszaparti margitvirág került kiültetésre 2002. tavaszán.

A Bükki Nemzeti Park és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) javaslata alapján kihelyezésre került 41 db szalakóta költőláda, 17 db nagy műfészek sas és kerecsen számára, 67 db fészekkosár vércse-és bagolyfajok részére. A természetvédelmi munkálatokat a Bükki és Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete mellett végezték a szakemberek.

A polgári lakóházak védelme érdekében 320 m hosszan, 1.5 m magas (0.5 m lábazati gerenda +1 m panel), összesen 480 m2 zajárnyékoló fal épült.

Az autópályáról lefolyó csapadékvíz szűrése, tisztítása érdekében szűrőmezők kialakítására, valamint 16 db perlites olajfogó műtárgy létesítésére került sor.

Az M3 autópálya Füzesabony – Polgár közötti szakaszán összesen 16 helyen épült perlites olajfogó műtárgy abból a célból, hogy az autópályát keresztező vízfolyásokba ne jusson az útburkolatról lefolyó, szennyezett csapadékvíz. A merülőfalas perlites olajkosár a víz felszínén úszó olajszennyezés terjedését akadályozza meg, a perlit megköti az olajszennyezést. Nagy mennyiségű szennyezőanyag esetén (baleset, havária) az olajkosár mögött pallókkal, vagy zsilippel lehet elzárni a víz útját (tiltó műtárgy).

A műtárgyat rendszeresen tisztítani kell, a perlites kosár kiemelhető, a benne lévő veszélyes hulladék (olajjal szennyezett perlit) eltávolítható, cserélhető.

A 2002 őszén átadott új autópálya szakaszon összesen 34 km véderdő szolgálja az emberi és természeti környezet (élővilág: rovarok, madarak, köztük kiemelten a szigorúan védett túzok, Geleji tó, Polgári halastó élővilága) védelmét.

A Tisza térségében és a hortobágyi szakaszon már az előzetes, majd ezt követően a részletes környezeti hatásvizsgálat egyik legfontosabb témája a vonuló madárvilág védelme volt. A madár megfigyelési adatokat felhasználva kerültek meghatározásra a védelmi intézkedések: a vízfolyás keresztezések térségében az útkorona mindkét oldalán 3 m magas fafonatos madárvédő falak emelik a madarak röptét az autópálya fölé.

A közlekedésbiztonság, az emberi élet és az állatvilág védelme teljes hosszon vadvédő kerítés építését teszi szükségessé. A Heves-megyei szakaszon 2.80, a többi szakaszon 1.80 m magas kerítés épült. A vastag védőbevonattal rendelkező, magas élettartamú hálók alul sűrűbb huzalkiosztásúak.

A természetes élőhelyek védelmére, a vadon élő állatok vándorlásának biztosítása céljából vadátjárók és kétéltű átjárók létesültek. 21 db 31-49 m hossz közötti, hüllő-és kétéltű átjáró épült. Az 1 m átmérőjű betoncsövek a jobb megvilágítás érdekében középen világító aknával, belül fehér festéssel készültek. A kétéltűek autópályára jutását 50 cm magas védőháló akadályozza meg.

Az autópályát keresztező vízfolyások többsége –összesen 13 helyen– ökológiai folyosó szerepét tölti be. A megnövelt szélességű felüljárók csökkentik az út elválasztó hatását és biztosítják a vadon élő állatok szabad vándorlását. Az átjárók kialakítása lehetővé teszi a kisemlősökön kívül nagyobb testű állatok (vaddisznó, őz) szabad átjárását.

A tiszántúli szakaszon, Polgár alatt található a hernyópázsitos mocsárrét. A hernyópázsit egy fűféle, melynek különlegessége, hogy a fűszálak tetején hernyó alakban helyezkednek el a magok. E védett növénytársulás megóvása érdekében épült a 240 m hosszú "mocsárréti híd" Nem a híd szerkezete, hanem létesítésének okai és körülményei különlegesek.

A környezetvédelmi hatóság és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság előírásának megfelelően, ezen a területen nem töltésben halad az autópálya, mivel ez 40-50 m szélességben tönkretenné a hernyópázsitot, hanem a védett természeti érték megőrzése érdekében az autópályát egy 240 hosszú híd vezeti át a hernyópázsit fölött.

Mivel az előírások a pilléreknek az egymástól való minimális távolságát is meghatározták, a műtárgy 9 db, egyenként 26 m-es nyílással készült.

Szerkezete – mint az autópálya hidak többsége – előregyártott hídgerendákból álló vasbeton szerkezet.

A környezetvédelmi előírások között szerepelt még többek között, hogy a csapadékvizet nem szabad a híd alatti területre engedni, csatornában kell elvezetni a híd két végén lévő vízelvezető árkokba.

Mivel az autópálya e helyen is madárvonulási útvonalat keresztez, 3 m magas madárvédő fal épült a híd mindkét szélére.

E létesítmény is példája a környezetvédelem magas szintű érvényesülésének a beruházás során.

A környezeti hatások figyelemmel kísérése céljából környezeti monitoring vizsgálatok készültek az építés megkezdése előtt (alapállapot felmérés), közben, illetve utána. A jelentésekben a levegőszennyezés, zajterhelés, felszín alatti és felszíni vizek, a növény- és talajszennyezés valamint az élővilág-védelmi megfigyelések kiértékelésére került sor.

TERMÉSZETVÉDELEM

Magyarországon a gyorsforgalmi úthálózat erőteljes fejlődésnek indult. A nyomvonalas létesítmények környezeti hatásait vizsgáló szakemberek érdeklődése korábban elsősorban a humán környezeti hatásokra terjedt ki (légszennyezés, zajártalom, balesetveszély), de a természetvédelmi szakemberek mindig hangsúlyozták a természetkímélő tervezés és kivitelezés fontosságát is.

A legtöbb nyugat-európai országgal összehasonlítva Magyarország természetességi helyzete nagyon szerencsés. A biogeográfiai helyzetből adódóan az élővilág sokfélesége, a biodiverzitás eleve nagy és a viszonylagos infrastrukturális elmaradottság miatt a természetes élővilágban is kevesebb károkozás történt, mint a fejlettebb nyugati országokban. Az ökológiai ismeretek bővülése, a törvényi szabályozás és a természetvédelmi szempontú tervezés napjainkra megteremtette a lehetőségét annak, hogy gyorsforgalmi hálózat tervbe vett építése során elkerüljük azt a természetrombolást, ami másutt már korábban végbement.

A közlekedési hálózat fejlesztésének legszembetűnőbb hatása az élővilágra az élőhelyvesztés. A mesterséges burkolt felület mellett kialakuló szegély-élőhelyek sokszor gazdagítják a lokális flórát és faunát, lehetővé teszik újabb fajok megjelenését. Gyakran láthatunk hazai autópályáinkon zsákmányra leső egerészölyvet a vadvédő kerítések oszlopain. Ez a jelenség nem mindig szerencsés, mert az útpálya közelébe csalt állatok az elütés veszélyének is ki vannak téve. Az autópályát kísérő zöldsávban megjelenő új növények jelentős része gyom, vagy zavarástűrő faj, ezek elterjedéséhez épp az útszegélyek jelentik az ökológiai folyosót. A hazai ismert fauna mintegy 99%-át kitevő gerinctelenek különböző mértékben vannak kitéve a közlekedés hatásainak. Igen jelentős állománypusztítást okozhat a gépjárműforgalom olyan rovarfajok esetében, melyek viszonylag rövid időn belül nagy tömegben repülnek át az útfelület felett. Ilyen veszélynek vannak kitéve elsősorban rajzáskor a hazai méhfajok és egyes bogárfajok, valamint az éjjeli és nappali lepkefajok is. Az útfelület vonzása okozhatja a ragadozó vagy dögfogyasztó védett futóbogarak pusztulását is.

A gerincesek közül a kétéltűek az az állatcsoport, amely mint egyedszámában mind fajszámában különösen veszélyeztetett. Számos tanulmány igazolja, hogy az utakon áthaladó forgalom drasztikusan csökkentheti a kétéltűfajok populációjának egyedszámát. Ennek oka elsősorban az, hogy a kétéltűfajok többségének a párzási, telelő és lakóhelye nem ugyanazon az élőhelyen belül található. A hibernációból tavasszal felébredő foltos szalamandra, gőte és békafajok elvándorolnak azokhoz a kisebb-nagyobb vízfoltokhoz, tavakhoz, ahol párzanak

Kétéltű átjárók vizsgálata az M7, M3 ÉS M30 autópályákon

Békagázolások

Megbecsülni is nehéz, hogy évente hány béka vagy egyéb kétéltű és hüllő veszti életét a világ útjain. Szomorú tény és sajnos Magyarország vonatkozásában sincs elfogadhatónak tekinthető adat az elgázolt egyedek számáról. Egyesek tízezres, míg mások milliós nagyságrend mellé teszik le voksukat. Elsősorban a peterakási időszakban jelent fokozott veszélyt a közúti forgalom, de egy-egy eső után szinte bárhol felbukkanhatnak ezek az állatok. Az autópályák komoly, szinte leküzdhetetlen akadályt jelentenek az apró termetű és lassan mozgó állatok számára. A nyomvonal a pete- vagy tojásrakóhelyeket és telelőhelyeket vághat el egymástól, illetve megakadályozhatja a génáramlást egy kettévágott populáció maradványai között.

Megoldás: a békaalagút

A legtöbb országban jogszabály írja elő olyan vadátjárók tervezését, melyek segítenek az állatoknak átjutni egy-egy forgalmas autópálya túloldalára. Kétéltűek és hüllők esetében a pályatest alá beépített csőáteresz jelenti az egyetlen megoldást. Nemzetközi kitekintésben azt tapasztaljuk, hogy számos áteresz-típust alkalmazva igyekeznek biztosítani a kétéltűek átjutását. Az ideális csőáteresz műszaki paramétereinek kialakításához ezidáig nem rendelkeztünk biztos háttérismeretekkel. Nem tudtuk, hogy a csövek átmérője, anyaga, belső felszínének fedettsége vagy megvilágítottsága milyen mértékben befolyásolja a vándorló kétéltűek és hüllők átkelési hajlandóságát. Természetvédelmi szakemberek részéről felmerült az a gondolat, hogy célszerű minél tágasabb csöveket beépíteni, hogy belsejükben a kültérihez hasonló klímaviszonyok uralkodjanak. Különösen fontos kérdéssé vált a pályatest közepéről levezető világítóakna szerepe, amely elméletileg biztosíthatná a csövek átszellőzését, temperálását és megvilágítását egyaránt.

A NIF-ELTE együttműködés célja

A NIF Zrt 2008-ban két évig tartó vizsgálatot kezdeményezett már meglevő békaalagutak kihasználtságának megismerése érdekében. Alapvető célja az volt, hogy a jövőben tervezett szakaszok mentén megfelelő helyre és megfelelő kialakítással kerüljenek be ezek a műszaki létesítmények. A vizsgálat kifejezetten tudományos elemeket is tartalmaz, ezért a NIF az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékét kérte fel együttműködésre. A megválaszolandó kérdések a következők voltak:
• A vizsgálatra kijelölt átereszek megfelelő helyre lettek-e telepítve. Ha nem, hogyan lehet ezt elkerülni a jövőben?
• Milyen mikroklimatikus viszonyok uralkodnak a csövek belsejében és ezek befolyásolhatják-e a kétéltűek és hüllők áthaladási hajlandóságát?
• Befolyásolják-e az állatok áthaladási hajlandóságát a csövek műszaki paraméterei?
• Mi történik a békákkal a csövek belsejében; lehűlhetnek-e oly mértékben áthaladás közben, ami miatt dermedt állapotba kerülnek?

A felmérés eredményei

A két évig tartó terepi vizsgálatok eredményei a következőkben foglalhatók össze:
• A megvizsgált szakaszokon csekély mértékű volt a kétéltűek peterakási vándorlása. Az M7 autópálya mentén egy gyenge barna varangy és vöröshasú unka hullám volt megfigyelhető, míg az M3 és M30 vizsgált szakaszain kizárólag a rézsűben élő és a csöveket nagyon szórványosan használó fajok kerültek elő.
• A csövekben uralkodó mikroklíma nem felel meg a kétéltűek számára, mivel az éjszakai vándorlás alatt a relatív páratartalom alatta marad a kültérinek, így az áteresz bejáratához érkező egyedek szárazabbnak érzékelik.
• Minimális különbség volt tapasztalható a különféle áteresztípusok által nyújtott feltételek között.
               - A 2 m átmérőjű csövek rosszabb hatékonysággal tartották meg a páratartalmat, mint az 1 m átmérőjűek
               - A földdel felszórt aljzatúakban rendre magasabb páratartalom volt mérhető, mint a csupaszokban
               - Sem a világító akna, sem az áteresz anyaga nem befolyásolta a csövek belsejében uralkodó körülményeket
• A kísérlethez használt barna varangyok testhőmérsékletei alapján elmondható, hogy az állatok legfeljebb 1-2 fokkal hűlnek le az átereszekben, mire a bejárattól a közepéig eljutnak.

Következtetések

• Kétéltű-hüllő alagutak helyének kijelölését a jövőben meg kell előznie egy vándorlási időszakban történt felmérésnek. Egy-egy vizes élőhely puszta közelsége nem jelenti a peterakási vándorlás meglétét is, főképp ha az kifejezetten szántóföldi környezetben helyezkedik el. Hasonlóképpen - az egyetlen jelentősebb vándorlást végző hazai hüllőfaj, a mocsári teknős esetében-, a tojásrakóhelyeket csak a kikelés idején (augusztus-szeptember) lehet feltárni.
• Célszerű inkább 1 m mintsem 2 m átmérőjű csöveket beépíteni békaalagút funkcióra, s feltétlenül szükséges ezek aljzatát földdel felszórni, melyet a vándorlási időszakban (április-május) folyamatosan nedvesen kell tartani.
• A világító aknák beépítését el lehet hagyni mivel a kétéltűfajok javarészt éjszaka vándorolnak és a csőben rekedt párát inkább bent tartani mintsem kiszellőztetni kell.

Kapcsolódó multimédia